ADAPTÁCIÓK

A könyvet még tavaly október végén olvastam el. Miután letettem már tisztában voltam vele, hogy én ezt a filmet meg fogom nézni. Rengeteg lehetőség van benne, mert egyszerre véres (nem annyira mint gondolnánk) és egyszerre lélektani. Még egy olyan "nemfilmesszakember" mint én is, nyilvánvaló, hogy ha jó a forgatókönyvíró és a rendező, akkor a megfelelő szereplők megtalálása már szinte "gyerekjáték". Itt sajnos az a helyzet állt elő, hogy a szereplőkkel elégedett voltam, az előzőek viszont….. hajaj.

Először is kezdjük ott, hogy amilyen profin volt felépítve a könyv, annyira volt összecsapva a forgatókönyv. Nem értem miért kellett a teljesen logikus cselekvéseket összekuszálni, saját képre faragni. Én maximálisan megértem, hogy a filmkészítőknek gyúrnia, darálnia majd tömködnie kell az eredetit, de ha ugyanolyan hosszúságú cselekvést löknek az ember szemébe, akkor nem értem miért volt jó a változtatás.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a játék "értelmét" megváltoztatták. (Már ha ilyen dolognak lehet egyáltalán értelme). Kenta Fukasaku - a forgatókönyvíró - úgy gondolhatta, hogy sokkal tanulságosabbá teszi a sztorit a mai fiataloknak, ezért a csúnya rossz kormány helyett a csúnya rossz tinédzserek lettek az elítélendők. Magyarán, maguknak köszönhetik, hogy odakerültek, hisz a kormány így próbálja megfékezni a fiatal nemzedék kezelhetetlenségét, és bűnelkövetéseik szaporodását.

Ha a sztori különbség nem volt még elég, akkor íme, egy másik változtatás, amitől megint dobtam egy hátast. A könyvben ugyebár a megszemélyesült főgonosz az a katonai vezető, aki ismerteti a gyerekekkel a "játékszabályokat" és úgy véletlenül meg is öl kapásból kettőt indulás előtt. Az ő neve a könyvben Kinpatsu Sakamochi, aki azelőtt még sosem találkozott a gyerekekkel. Na most ezt a fantasztikus kreativitást figyeljétek: A mi drága Kenta Fukasaku-nk úgy döntött ez így dögunalom, így a gonosz katona helyett egy gonosz tanárt kaptak, aki nem is annyira gonosz, mint inkább revansot adó, merthogy ő volt az osztályfőnökük régen, de a diákoknak hála el lett üldözve a suliból és egyszer még seggbe is döfték egy késsel. A neve is megváltozott, ő lett Kitano (aki visszatért, mint terminátor), és egyszer odáig ragadtatja magát, hogy a főszereplő lányról csupa jót kezd mondani, majd közli, szeretné ha túlélné...

Most, hogy ilyen szépen, "könyvhűen" kezdődik a történet azt hihetnénk talán megússzuk és már nincs több merénylet ellenünk, de hamar csalódnunk kell. Újabb dolog, amit nem értek mi értelme volt: A két félelmetes és piszkosul jól taktikázó "menő csávó" Kirijama és Kavada.
Könyv: ugyanúgy osztálytársaik a többieknek mint bármely más gyerek.
Film: valamilyen különös oknál fogva itt csak vendégek voltak. Értsd: nem voltak osztálytársak, csupán "meghívott" vendégek, de senki sem magyarázza el, miért volt erre szükség. Ha ezt valaki elmagyarázza nekem, akkor szívesen venném, ha a komment részben ezt megtenné!

Innentől már csak hab a tortán, hogy Kirijamat itt "pusztán" szadista gyilkosnak ábrázolják, aki félelmetesen, vicsorogva vigyorog a kamerába. Az eredeti szellemiség szerint Kirijamanak nincsenek érzései, tehát még mosolyogni sem nagyon látta senki. Tulajdonképpen majdnem olyan, mint Dexter (nem a laboros srác, hanem a sorozatgyilkos). Az, hogy öldökölni kezdett, az annak a pénzérmének a következménye (ha jól emlékszem a könyv ezen részére) amit a játék elején feldobott. Így dőlt el, hogy játszani fog, és nem a kitöréssel próbálkozik. Sajnos a másik menő srác, Kavada megformálása sem volt tökéletes. Kavada eredetileg egy zseni volt, aki betöréssel szerzett meg bizonyos információkat, hogy túlélhesse a versenyt, és egy füst alatt betegyen a kormánynak is. Itt semmi hősködés, semmi elszántság, egyszerűen hipp-hopp, megoldotta a dolgot és kész.

A végső csapás, az volt, amikor a diákok elkezdték megvizsgálni milyen fegyvereik vannak. Röhej. A könyv szerint is volt, aki nagyon pocsékul járt, de ez már tényleg nevetséges! Fazék fedő, látcső, legyező???

Próbáltam olyan szemmel is nézni, mint aki semmit sem tud, és most először szembesül ezzel a történettel. A közepétől már egész jól sikerült, de ez szerintem annak is köszönhető, hogy pár hónapot azért hagytam a dolognak. Ha így vizsgáljuk a dolgokat egész jó lett volna, ha nem találunk folyamatos ellentmondást a történetben. Pl: Amikor Kitano közli a gyerekekkel, hogy egyre kevesebben halnak meg, ezért már óránként tesznek egy zónát tiltottá, akkor a 6 óránkénti közlésnek megfelelően 6 zónát kéne mondania, de megint csak hármat mond, mint addig is.

Az alkotók azért nem készítettek annyira összecsapott munkát, a rendező ettől függetlenül elég jól masírozta a színészeket. A feszültség mindamellett megvolt, bár a gyilkolások rohamtempóban történnek, nincs lacafaca! A főszereplő, aki Kitanot játssza nem hiába ismert már a szakmában, nem csak japán, hanem amerikai filmekben is fel szokott tűnni (pl: Johnny Mnemonic).

A könyv 1999-ben jelent meg, a filmet pedig 2000 végén mutatták be, megosztott figyelem mellett. Annak ellenére, hogy a Texaszi Láncfűrészes vérmennyiségének a közelébe sem ér, elég sokan véresnek kiáltották ki és túl agresszívnak. Elterjedt az a hír is, miszerint az Egyesült Államokban betiltották a filmet, ez az azonban nem igaz. Nem tiltották be, de senki nem vállalta, hogy moziban bemutassa. DVD formátumban azonban náluk is kapható, és Quentin Tarantino állítólag nagy rajongója. Nálunk már Vérdoboz formában is megvásárolható, együtt csomagolva a második résszel. (Mert ráadást is adtak az öldöklésből!)

S mivel Hollywood most a "remake-ek" virágkorát éli, ezért úgy hírlik, hogy még 2006-ban a Newline Cinema megvásárolta a jogokat, és a saját verzióját el óhajtja készíteni. Több hír azóta sincs róla, előrelépés nem történt az ügyben.

Mindent egybevetve rosszabb is lehetett volna, de ha úgy vesszük sokkal de sokkal jobb is!

Borostyán, 2009. január 07.