ADAPTÁCIÓK

Megmondom őszintén nem olvastam még semmit Máraitól, valahogy nem volt hangulatom hozzá. Vagy nem dícsérte még senki annyira, hogy felkeltette volna az érdeklődésemet... Ezt a filmet is csak azért néztem meg, mert bemutató alapján azt gondoltam, hogy jó lehet. Pedig csak óvatosan közelítek a magyar filmekhez - bár az utóbbi időben sikerült meglepnie egy-kettőnek, szerencsére. Ez a film is meglepett.

Végig fenntartotta az érdeklődésemet ugyanis - ami nem egyszerű, főleg ha filmről van szó. Másrészt pedig a szerkezete lepett meg, amiről majd később ejtek szót, először néhány szó a történetről:
Eszter vénlány, aki egy idős rokonával, Nunuval él a Balaton-felvidéken egy régi, nagy házban, ami szülei öröksége. Jó húsz évvel ezelőtt volt egy nagy szerelme, Lajos, aki végül nővérét vette el. Eszter azóta egyedül él, nem ment férjhez. Lajos elképesztően nagy szélhámos, mindenkitől kisebb-nagyobb összegeket, tárgyakat kér kölcsön, amit persze soha nem ad meg. Eszter családját is kegyetlenül meglopja, átveri... Eszter számára mégis van benne valami megkapó, ami miatt nem tudja feledni. 20 év után Lajos táviratot küld, hogy újra meglátogatja őket. Eszterben kicsit újraélednek a régi érzések, bár van benne kíváncsiság és harag is, de érdeklődve fogadja Lajost és társaságát. Nunu pedig a végzetet látja Lajos visszatérésében.

Röviden ennyi a történet. Várakozásomon felüli a film. Tetszett a feszített hangulat, hiszen egyetlen nap történetét meséli el nekünk az író: a megérkezéstől Lajos távozásáig egyre fokozódik a feszültség, várjuk, hogy mikor "robban" a történet, mikor böki ki végre Lajos, hogy miért is jött. Persze ez főleg Eszter számára érdekes, hiszen ő van annyira naiv, hogy talán még mindig valami másban reménykedik. Viszont apró utalásokból a néző előtt már világos, hogy Lajosnak Eszterék házára fáj a foga.

Tetszett továbbá, hogy a történet - főleg a második fele - néhány nagymonológból áll össze. Eszter, Éva (Lajos lánya) ill. Lajos monológjaiból, akik ezekben mondják el érzéseiket. Ezekből kerekedik ki számunkra a teljes sztori. Tetszett a narráció is, Eszter hangja, ahogyan tulajdonképpen papírra vetve meséli el a történteket. És meg kell mondjam, valahol tetszett Eszter végtelenül tiszta és naiv, erkölcsös jelleme is, bár nem lennék a helyében, az biztos.
Nagy-Kálózy Eszter nagyon jól játszotta druszáját, Törőcsik Mari is remekelt szokása szerint. Viszont Cserhalmiról (Lajos) nem tudtam eldönteni, hogy túljátssza-e a karaktert, vagy az valóban kissé túl van húzva a regényben is.

Elvarázsolt tehát a film az érzelmekkel, erkölcsi mélységével, lassú, de feszes tempójával. Nem beszélve a gyönyörű képekről a Balatonról, a házról, szőlőről.
Meglepően kellemes élmény volt, na. (bár a Porton eléggé megoszlanak róla a vélemények, én a dicsőitők táborába tartozom...:))

Nálam kb. 8,5/10.

(Rávett a film, hogy olvassak Máraitól valamit. Nekem a film alapján az a benyomásom, hogy hasonló lehet Szabó Magdához - régi, tiszta, erkölcsös, bűnös emberekről ír gyönyörűen - remélem...:-))