ADAPTÁCIÓK

A könyvről bővebben itt.

A BBC 99%-ban igényes filmeket szokott készíteni, a kor technikai feltételei mellett persze, és ami fő haladnak a korral!

Az egyik legkedvesebb könyves adaptációm a Büszkeség és Balítélet (persze hogy nem a Keira Knightley féle feltúrbózott szörnyűségre gondolok!), így azóta, hogy azt a filmet láttam, felkapom fejem a BBC jelre.

Mit mondjak? Most sem okoztak nekem csalódást!

1975-ben már elkészítették a Balettcipők tévéfilmes változatát, de az 6 részes volt, tehát jó hosszúra elnyújtották. Feltételezem azért mert, minden benne volt, ami a könyvben szerepelt.

2007-ben úgy gondolták ideje a lovak közé csapni és a három árvát újra képernyőre hívni. Rendezőnek Sandra Goldbachert választották, aki Piers Wenger producerrel közösen hamarosan megkezdte a válogatásokat. Először Petrova talált „gazdára” Yasmin Paige személyében, aki addigra már számos televíziós sorozaton volt túl. A meghallgatásokon ő volt az egyetlen, aki teljesen vissza tudta adni Petrova bezárkózottságát és mérhetetlen jóindulatát.
Utána találtak rá Lucy Boynton-ra, aki a Miss Potterben játszotta a fiatal Beatrixet. Sötét szőke haja ellenére, úgy döntöttek ő az igazi Posy, csak a hajfestésre kellett rábeszélni a kislányt. Fokozatosan haladtak a rikító vörös felé, hogy ne ijesszék meg a kislányt. Minden nap balett órára kellett járnia, de nem bánta, mert ő maga is beleszeretett a táncba. A megfelelő Pauline már kemény dió volt. Majd’ minden szőke színésznőt megnéztek már, hisz rengetegen jelentkeztek a szerepre. És nem csupán leányok, hanem huszonéves nők is. Amikor megtudták, hogy Emma Watson figyelmét is felkeltette a szerep, teljesen lázba jöttek az alkotók, főleg miután megtudták, hogy Emma kiskorában balettórákra is járt. Egy hosszabb beszélgetést követően meg is egyeztek a színésznővel. Emma ezt nyilatkozta: „Úgy volt, hogy a Harry Potter és a félvér herceg befejezése után visszamegyek az iskolába, de a Balettcipőknek egyszerűen nem tudtam ellenállni!”

A film majdhogynem hűen követi a könyvet, de mivel ez nem sorozatnak, csupán egész estés filmnek készült, így vágni kellett. A legtöbb rövidítéssel egyet is értettem, de az valahogy nem ülepedett meg bennem kedvesen, ahogy Gyáminak egy udvarlót kerítettek és „megpakolták” betegséggel. Az udvarlói feladatokat, pedig nem másra osztották ki mint Mr Spencerre, aki másodmagával (feleségével) az egyik bérlő volt a házban. A filmben özveggyé és szerelmes lovaggá vedlett át.

A másik nagy változás ami nem tetszett az Petrova jelleme. A könyvben ő volt a kedvenc főszereplőm a három lány közül, mert ő volt a legjószívűbb és legérzékenyebb lány, aki odafigyel a másikra. A filmben kissé hisztis lett, és korántsem annyira belátó, mint könyvbéli énje. Így azt kell mondanom, a helycserés támadás történt, mert míg az írott Posyt nem kedveltem, addig a filmben ő lett a vezető egyéniség számomra. (Azzal együtt, hogy igen kedvelem Emma Watsont és a játékát, most mégis a második helyre szorult).

A ruhák néhol neccesek, és nem a szegénység miatt, ami a családot sújtja, hanem azért mert néhol a színek harmóniája sehogy sem talál az emberre. A balett gyakorló ruhák pedig (szerintem) egyszerűen borzalmasra sikeredtek. Emma Watson sminkje, mint filmszínésznő is… hát… mit is mondjak? Enyhén szólva is fura.

De nagyszerűek voltak a bútorok, a zene, a színház és természetesen a történet varázsa!

Akinek tetszett a könyv, a filmet is biztosan becsülni fogja!
(Ha egyszer eljut magyarul is hozzánk persze! Mondjuk az MTV1 időnként belevág egy ilyen projektbe! Reménykedjünk!)

A film honlapja Itt található

Borostyán, 2009. január 12.