ADAPTÁCIÓK

Általunk olvasott könyvek filmes, színpadi vagy más módon történt adaptálásának véleményezései. :)

2/20/2009

A felolvasó

Bejegyezte: szeee |

Egy ideje kerülgettem ezt a könyvet a Könyvudvarban, valami díjat nyert, meg állítólag jó meg izé, de valamiért mégsem vettem meg, mert nem voltam biztos benne, hogy nekem való. És megint győztek a megérzéseim.
Az egyik Könyvmoly írta a fórumunkon, hogy megfilmesítették és BAFTA díjat kapott (legjobb női alakítás) - ami valóban rangos és számomra is meggyőző díj (ellentétben mondjuk az Oscar-ral...). Úgyhogy úgy döntöttem a filmet ez miatt megnézem.

Nagyon vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Egyrészt, mint alkotás rendben volt - múlt és jelen futottak párhuzamosan a vásznon, a színészek jók voltak, meggyőző, jól megrendezett produkció volt. Azt, hogy mint adaptáció milyen volt nem tudom megítélni, de feltételezem, hogy jó lehet az előbbiek miatt. Ami viszont nagyon nem tetszett az maga a téma. Pontosabban a háttértörténet, ami 125 milliomodszorra is Auschwitz.. Ami nem lenne baj, ha valami új megvilágításban mutatná be a dolgokat, de itt nem erről volt szó.


Egy 15 éves fiú, Michael és egy 36 éves nő, Hanna kapcsolatáról, szerelméről (?) szól a film. Véletlenül botlanak egymásba és titkos viszonyba kezdenek. A fiú feljár a nő lakására, ahol legfőbb szórakozásuk.....illetve a második, hogy a fiú a nő kérésére felolvas neki. Számtalan könyvet a világirodalomból. Aztán egy szép napon a nő csomagol és eltűnik. Mindez 1958-ban, Németországban. Sok évvel később a fiú egy tárgyalóteremben látja újra egykori kedvesét.

Többet nem árulok el a történetről. Csak annyit, hogy eléggé felhúztam magam rajta. Egyrészt mert nem teljesen értem, hogy mit akart az írója bemutatni,.. A sírig tartó szerelmet? Az emberi gyarlóságot? A szánalmat? A hiúságot? Az emberi butaságot, primitívséget? A kegyetlenséget? Vagy mit? Pont ezeket így együtt? Nekem főleg az utolsó kettő volt sokkoló a a sztoriban, épp ezért nem gondolok vissza szívesen erre a történetre. Állítólag "azt mutatja be, hogyan tud egyik generáció megbirkózni egy másik bűneivel" - nem tudom, nekem ez nem jött elég erősen át...

Az viszont tény, hogy a színészek nagyon jól játszottak. Kate Winsletet legszívesebben jól megtéptem volna, annyira egyszerű, hideg, érzéketlen és buta volt. De ez azt jelenti, hogy jól játszott:-) A fiút alakító srác szintén. A felnőtt korában a fiút alakító Ralph Fiennes viszont elég középszerűen alakított.

Bár hozzáértők halálra dícsérik, én nem tudok elszakadni a film által közvetített alapérzésektől, és összességében nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Elolvasni ezek után pedig nem szeretném a könyvet.



2 megjegyzés:

csenga írta...

nekem tetszett volna a fil-legalábbis a beszámolód alapján úgy érzem.
és az,hogy igy felhúztad magad rajta szintén azt bizonyitja,hogy jó a film :)

Morcoska írta...

Hát nekem sem a kedvenc filmem...
Amikor a városban megemlékeztek az auswitzban történtekről az akkori iskolámból "delegáltakat" kültek a megemlékezésre. Miután a koszorúzás befejeződött, átírányítottak minket a város egyik mozijába, ahol egy auswitzal kapcsolatok filmet vetítettek a vendégeknek /nem mondták meg hogy melyik filmet vetítik/. Sajnos azt már nem vették figyelembe a szervezők, hogy a filmvetítésen az általános iskolások (alsősok és felsősök egyaránt) és nyugdíjasok voltak túljomó részben.
A melettem ülő 3.-os kislánynak már én takartam el a szemét, hogy ne láthasson olyan dolgokat amiket nem kéne...
Szerencsére a kisérő tanárnénijük rádöbbent hogy ezt inkább nem kéne végignézni, így kivitte őket, de a nyugdíjasok nagy része is elszállingózott mire az "auswitzal kapcsolatos film" kibontakozhatott volna /kb. az elsó 1 órában/.
Szóval a mi társaságunk végignézte a filmet, de mi is gondolkoztuk az első fél óra után, hogy jó helyre ültünk-e be...