Nos, az úgy van, hogy miután elolvasok egy könyvet, szeretem megnézni a belőle készült filmet is. Mert egyszerűen érdekel, hogy mások hogyan látnak egy történetet, mi az ami számukra átjön belőle és ennek bemutatására a film egy lehetséges eszköz. Persze tudom, hogy az eszköztára miatt képtelen visszaadni egy könyv hangulatát, történéseit teljes egészében, épp ezért nem is állítok nagy elvárásokat a filmekkel szemben, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudják visszaadni a történetet, esetleg tudnak-e hozzáadni valamit az írott műhöz.Persze a Mrs. Dallowayt is gyorsan felkutattam filmen, miután kiolvastam. És nem csalódtam egyáltalán, sőt... Mint említettem, a könyv cselekménye nem túl sok. Viszont a film nézése közben rájöttem, hogy mivel Woolf annyira nyakatekerte
n, költőien ír, hogy sokszor nagyon nehéz megérteni, szóval rájöttem, hogy épp ezért a könyvben néha átsiklottam a cselekmény egyes mozzanatai felett. És ezért volt jó, hogy megnéztem a filmet, mert ott meg nyilván nagyrészt csak a cselekményt tudták ábrázolni, nem volt cirádás körítés hozzá, így jobban megértettem az én egyszerű agyammal.... Még úgy is, hogy angolul néztem meg. A végén Clarissa nagymonológját pedig aztán abszolút jobban értettem, mint magyarul a könyvben... (csodálkozás ezerrel ismét) És itt fogtam gyanút, hogy vajon miért is lehet ez? Mert a filmben úgy tűnt, hogy sokszor szó szerint azok a mondatok hangzottak el, amik a könyvben voltak. Szóval ekkor fogtam gyanút, hogy lehet, hogy a fordítással lehetnek gondok és megnéztem a könyv fordítóját. És igen. Tandori Dezső volt a tettes, úgyhogy így már értek sokmindent. Őt ugyanis már többször olvastam, hogy nagyon szidták az angol nyelv magyarra való ...khm, érdekes átültetése miatt. Valahol azt is olvastam, hogy sokan követelik, hogy az összes Tandori által fordított Woolf-ot fordítsák újra...:-) Nos, erről ennyit.
A filmről viszont annyit, hogy azt hiszem kihozták belőle a maximumot, komolyan. A párbeszédeket, mint említettem, sokszor egy az egyben meghagyták, ami nagyon pozitív. Azt a cikornyás elb
eszélésmódot pedig, amit Woolf alkalmazott, egyszerűen a képekkel próbálták visszaadni. A nyüzsgő, de békés londoni utcákat, a gyönyörűen ápolt növényekkel teli parkot nagyon-nagyon szépen fényképezték, a belső terek berendezése is annyira ízléses és hiteles volt - és ezek számomra helyettesítették Woolf szövegének szépségét. A színészek is egészen jól alakítottak, a Mrs. Dallowayt játszó Vanessa Redgrave tökéletes választás volt. Neki az orgánuma is annyira kellemes, hogy majdnem elhittem, hogy tényleg ő a címszereplő (azért majdnem, mert kissé öregnek találtam - legalábbis mai szemmel - egy ötvenpár éves nőnek. Manapság az ötvenegykét évesek nem így néznek ki. Egyébként Redgrave 60 éves volt a forgatáskor... És ez igaz a többi idősebb szereplőre is, hogy túl öregek voltak a könyvbeli korukhoz képest, szerintem.) A fiatal Clarissát alakító Natascha McElhone szintén tökéletes választás volt. Egyébként is nagyon szeretem ezt a színésznőt, szép is és jól is játszik általában. Arról nem beszélve, hogy az olyan mellékszereplők is, mint a félőrült Septimus és annak felesége is milyen parádésan alakítottak.. Nem ismerem ezeket a színészeket, de meg kell, hogy említsem a nevüket: Rupert Graves és Amelia Bullmore. Ezen kívül az egész film hangulatán, a színészi játékon és a kameraállásokon keresztül jól érződött az adott társadalmi réteg enyhe, finom kikarikírozása. A rendező Marleen Gorris - nő! - volt....Klassz munka!
Nagyon kellemes meglepetés volt tehát ez a film - bár szerintem csak szigorúan a könyv elolvasása után élvezhető ennyire.
n, költőien ír, hogy sokszor nagyon nehéz megérteni, szóval rájöttem, hogy épp ezért a könyvben néha átsiklottam a cselekmény egyes mozzanatai felett. És ezért volt jó, hogy megnéztem a filmet, mert ott meg nyilván nagyrészt csak a cselekményt tudták ábrázolni, nem volt cirádás körítés hozzá, így jobban megértettem az én egyszerű agyammal.... Még úgy is, hogy angolul néztem meg. A végén Clarissa nagymonológját pedig aztán abszolút jobban értettem, mint magyarul a könyvben... (csodálkozás ezerrel ismét) És itt fogtam gyanút, hogy vajon miért is lehet ez? Mert a filmben úgy tűnt, hogy sokszor szó szerint azok a mondatok hangzottak el, amik a könyvben voltak. Szóval ekkor fogtam gyanút, hogy lehet, hogy a fordítással lehetnek gondok és megnéztem a könyv fordítóját. És igen. Tandori Dezső volt a tettes, úgyhogy így már értek sokmindent. Őt ugyanis már többször olvastam, hogy nagyon szidták az angol nyelv magyarra való ...khm, érdekes átültetése miatt. Valahol azt is olvastam, hogy sokan követelik, hogy az összes Tandori által fordított Woolf-ot fordítsák újra...:-) Nos, erről ennyit.A filmről viszont annyit, hogy azt hiszem kihozták belőle a maximumot, komolyan. A párbeszédeket, mint említettem, sokszor egy az egyben meghagyták, ami nagyon pozitív. Azt a cikornyás elb
eszélésmódot pedig, amit Woolf alkalmazott, egyszerűen a képekkel próbálták visszaadni. A nyüzsgő, de békés londoni utcákat, a gyönyörűen ápolt növényekkel teli parkot nagyon-nagyon szépen fényképezték, a belső terek berendezése is annyira ízléses és hiteles volt - és ezek számomra helyettesítették Woolf szövegének szépségét. A színészek is egészen jól alakítottak, a Mrs. Dallowayt játszó Vanessa Redgrave tökéletes választás volt. Neki az orgánuma is annyira kellemes, hogy majdnem elhittem, hogy tényleg ő a címszereplő (azért majdnem, mert kissé öregnek találtam - legalábbis mai szemmel - egy ötvenpár éves nőnek. Manapság az ötvenegykét évesek nem így néznek ki. Egyébként Redgrave 60 éves volt a forgatáskor... És ez igaz a többi idősebb szereplőre is, hogy túl öregek voltak a könyvbeli korukhoz képest, szerintem.) A fiatal Clarissát alakító Natascha McElhone szintén tökéletes választás volt. Egyébként is nagyon szeretem ezt a színésznőt, szép is és jól is játszik általában. Arról nem beszélve, hogy az olyan mellékszereplők is, mint a félőrült Septimus és annak felesége is milyen parádésan alakítottak.. Nem ismerem ezeket a színészeket, de meg kell, hogy említsem a nevüket: Rupert Graves és Amelia Bullmore. Ezen kívül az egész film hangulatán, a színészi játékon és a kameraállásokon keresztül jól érződött az adott társadalmi réteg enyhe, finom kikarikírozása. A rendező Marleen Gorris - nő! - volt....Klassz munka!Nagyon kellemes meglepetés volt tehát ez a film - bár szerintem csak szigorúan a könyv elolvasása után élvezhető ennyire.
