ADAPTÁCIÓK

Általunk olvasott könyvek filmes, színpadi vagy más módon történt adaptálásának véleményezései. :)

7/24/2010

Twilight Saga: Eclipse

Bejegyezte: ladyBird |

A Twilight Saga harmadik része is eljutott a mozikba 2010 júliusára. Az eddig jól megszokott receptet követve, megint új rendezővel és zeneszerzővel és a régi szereposztással. A Napfogyatkozás David Slade (30Days of Night, Hard Candy, Do Geese See God) keze alól került ki és a hírek szerint folytatva a hagyományt a Breaking Dawn-t Bill Condon (Dreamgirls, Kinsey) viszi vászonra. A forgatókönyvet Mellisa Rosenberg (aki a korábbi epizódokat is jegyzi) írta meg Stephenie Meyer világsikert aratott regényéből. Ez nem lehetett könnyű feladat, hiszen a majdnem 800 oldalas könyvet kellett besűretíteni kicsit több mint két órányi játékidőbe. Ezért valamit muszály kihagyni. Sajnos pont azok a részek szorultak háttérbe amik a harmadik könyvet a kedvencemmé tették. Jacob jelentős személyiségváltozáson esik keresztül és igencsak savanyú megjegyzésekkel kommentálja az eseményeket, ami a filmvászonról nem köszön vissza. A film amúgy is elég sziruposra és cukormázasra sikeredett, ami tini körökben roppant népszerű ám felnőtt fejjell inkább csak megkacagtat. Szóval ami humort kihagyott a forgatókönyvíró azt egy két lábbal a földön álló felnőtt lélek hozzáteszi magának és mégiscsak létrejön az egyensúly.

Az operatőr személye Javier Aguirresarobe személye változatlan maradt és ez vissza is köszön a lassított jelenetekben és kamera használatban és közeli távoli képek váltakozásában. A látványra amúgy sem lehet panaszkodni. A vámpírok törnek mint a porcelán, a sminkek gyönyörűek a helyszínek lenyűgözőek. Az erdei jelenetekben olyan háborítatlan vad természet látványa tárul a szemünk elé, hogy kedvünk lenne beleharapni a fűbe. Érdemes még megemlíteni Art Jones-t aki vágóként tette hozzá a magáét, igencsak jól. Úgy tűnik a 30 days of night forgatásán egymásra találtak David Slade-el aki eddig jobbára horror és thriller témakörben mozgott.

A zenei aláfestésben is a jól bevált recept és marketing fogásokat vetették be az alkotók. A szimfónikus dallamokat Howard Shore-nak köszönhetjük aki nem kissebb sikereket tudhat magának mint a Gyűrűk Ura, Aviátor és a Dogma zenei remekművét. A film másik hivatalos lemezén ahogy megszokhattuk megjelenik a Muse mint Stephenie nagy kedvence. A New Moon-hoz képest egy sokkal sötétebb és furcsább válogatást sikerült összehozni, aminek nagyon örülhetnek a zenekedvelő nézők.
A szereposztásban nem sok változás történt. Egyedül Victoria cserélődött ki akit most Bryce Dalla Howard alakított. Hát...szerintem kár volt változtatni. Rachelle Lefevre tökéletes volt erre a szerepre. Bryce alakításra kicsit merevre sikeredett. Nem igazán láttam a bosszú mögötti mozgatórugót.
Kristen és Robert hozta a tőlük megszokott formát, de ezen felül nem fedeztem fel új dolgokat. Kellan Lutz igazi Emett, Taylor Lautner-nek pedig adhattak volna kicsit több lehetőséget is. Az Alice-t alakító Ashley Green elbűvölő és kecses mint mindig. Ki kell emelni azonban a Riley-t alakító Xavier Samuel-t aki remek érzékkel ragadta meg karakterét. Egyszerre nyújtott érzékeny és erőteljes alakítást Victoria bábjaként. Szörnyű tettei ellenére is elnyeri a néző együttérzését. Nagy kedvencemmé azonban Jackson Rathbone vált, Jasper szerepében (Jasper amúgy is a kedvenc karakterem). Végre megszólalt és úgy igazán megjelent a filmben mint szereplő. Nekem abszolút a film központi figurájává vált, higgadságával erejévél és spontán megnyilvánulásaival. Alig észrevehető mimikával és szemjátékkal teljesen levett a lábamról. Az elfogultságomat kéretik elnézni!

Végezetül meg kell említenem a film csúcsjelenetét. Aminek semmi köze a harchoz, vizuális effektekhez vagy a látványhoz. Billi Black (Gil Birmingham) elmesél még egy újabb legendát a Quileute indiánok történetéből. És mindezt úgy teszi, hogy az embernek tátva marad a szája és teljesen elvárazsolja a törzsfőnök bölcs hangja. Egyszerűen imádtam.
Összességében egy olyan adaptációt láttam, ami a könyv ismerete nélkül nehezen állná meg a helyét. De a látvánnyal zenével és a néhány kiemelkedő alakítással, na meg Billi Black-el együttvéve mindenképpen egy jó filmet nézhetünk meg. Minden elvakult Twilight rajongónak javaslom, hogy ne úgy üljön be a moziba, hogy a hibákat keresei, hanem koncentráljon azokra amik remekül sikerültek a filmben.

2/07/2010

Minden vilángol

Bejegyezte: szeee |

Sokszor láttam már az azonos című könyvet több helyen is, de nem tudtam miről szól és azt sem, hogy filmet is készítettek belőle. Boudica hívta fel rá a figyelmemet az nlc fórumon és hittem neki :) Milyen jól tettem... Ez egy nagyon jó kis film volt ugyanis.

A történet dióhéjban: Jonathan Safran Foer (aki a regény írójának nevét viseli) nagy-nagy gyűjtő, tulajdonképpen minden gyűjt, hogy később emlékezzen. Egy nap haldokló nagyanyja egy képet ad neki a gyűjteményébe, aki már korábban elhunyt nagyapját ábrázolja egy nővel, Augustine-nal egy ukrán falucskában, mint az a kép hátára írt sorokból kiderül. Ez a nő bújtatta a zsidó nagyapát a nácik elől a háborúban. Jonathan felkerekedik, leszerződik egy Heritage Tours nevű vállalkozással, aki arra szakosodott, hogy gazdag zsidóknak segít felkutatni a családjukat, őseiket... Már ez magában eléggé meglepő, hát még akkor hogy meglepődik Jonathan, amikor meglátja a pályaudvaron a cég képviseletét: a piszkos atlétát viselő, élemedett korú nagyapát, aki "vak", mégis ő lesz a sofőrje a "cégautónak", ami egy világoskék Trabant:) A nagyapát elkíséri fiatal unokája, az Amerika-mániás Alex, aki tréningruhás rappernek öltözik a hétköznapokban. Ez a küldöttség fogadja tehát Jonathant, aki maga sem mindennapi figura: jólfésült, szódásszemüveges, öltönyös - az a tipikus srác, akit a suliban mindenki szivat...:P

Hihetetlen jó arc mind a három főszereplő, nagyon jól ki lettek találva. Ja, és el ne feledkezzem a "vakvezető" kutyáról, Sammy Davis Junior Junior-ról. Szóval ők négyen vágnak neki, hogy felkutassák a hatalmas Ukrajnában Augustine-t, Jon nagyapjának megmentőjét.
Igazából a történet csak az elején nagyon vicces, a kutatás folyamán belemerülünk a múltba, fájó emlékek kerülnek felszínre, amikkel meg kell bírkózniuk a szereplőknek. Mindez iszonyatosan jól fényképezve, festői képekkel, nagyon klassz zenékkel (orosz népzenei ill. klezmer beütésű szösszenetekkel, valamint orosz nyelvű rap-pel...:D).

Igazából én már eléggé unom ezt a témát. Fájó pont a Holokauszt az emberiség történelmében, tudom, és amíg lesz élő érintett (márpedig sokáig még lesz), addig mindig terítéken lesz, de valahogy már túl kellene rajta lépni és inkább előre nézni, azt gondolom. De úgy látszik még mindig tudják bizonyos művészek úgy tálalni a témát, hogy még mindig megvan a hatása, mint ennél a filmnél is. Ezen felül pedig a történet mondanivalója nem csak ezzel kapcsolatos, hanem mindenki ráhúzhatja a saját életére, akkor is, ha semmi köze a Holokauszthoz vagy a háborúhoz.

Gratulálok Liev Schreiber-nek a rendezésért, ami elég szokatlan, a sztori komikus és tragikus egyszerre, hatalmas karakterekkel. Egyébként a Családi Kicsi Kincse (Little Miss Sunshine) jutott róla eszembe, ott hasonló a felállás: komoly téma, vicces felszín, hasonlóan jó produkció. Mindkettőt csak ajánlani tudom.

A Vilángol trailer-e.


1/01/2010

Csodálatos Júlia

Bejegyezte: szeee |

Tegnap végre mégis rávettem magam, hogy megnézzem a Maugham Színházából készült adaptációt. És most teljesen meg vagyok zavarodva. A film, mint film egész jó volt, sőt, kiemelkedő úgy általában. Mondjuk tény, hogy Annette Bening játéka vitte el a hátán az egész produkciót, de azért a többiek is jók voltak, főleg a férjét játszó Jeremy Irons és az Avice Chrichtont játszó Lucy Punch.
Annette Beningtől egyszerűen oda vagyok meg vissza, egyrészt gyönyörű, másrészt nagyon ott volt a szerepében.

Deeee.... Mivel nemrég olvastam a könyvet, viszonylag elevenen él még az emléke. Nos, azt hiszem nem tudta visszaadni a film a regényt, csak rettentő nagyvonalakban, pedig a lényeg ugye mindig a részletekben rejlik. Ezért kár némelyik regényt megfilmesíteni, de mindegy...
A vége meg szerintem egyenesen érthetetlen, aki nem olvasta a könyvet, szerintem lövése sincs, hogy milyen felismerésre jutott Júlia önmagában, pedig ez lenne az egész történet lényege. Itt igenis kellett volna egy kis szájbarágás, mert ha nem tudnám, hogy mi volt a regényben, nem értettem volna. Annál is inkább, hogy egy hálivúdi produkcióról van szó, nem is valami művészfilmnek van eladva, és biztos vagyok benne, hogy a mondanivaló, a lényeg nem jött át az emberek 95%-ának, csak annyit észleltek max. hogy ez a színésznő milyen jól játszott... Ezt valahol szentségtörésnek tartom, legszívesebben jól megtépném a forgatókönyv íróját, hogy képes volt így "meggyalázni" ezt a nagyon klassz, számomra katartikus élményt nyújtó regényt. Maugham ha nem forogna a sírjában, akkor csak azért nem, mert ő tudja, hogy mi van a szereplői fejében.

Összességében ezért csak 7/10-et kap a film. Pedig simán lehetett volna 9/10, ha...