ADAPTÁCIÓK

Általunk olvasott könyvek filmes, színpadi vagy más módon történt adaptálásának véleményezései. :)

2/20/2009

A felolvasó

Bejegyezte: szeee |

Egy ideje kerülgettem ezt a könyvet a Könyvudvarban, valami díjat nyert, meg állítólag jó meg izé, de valamiért mégsem vettem meg, mert nem voltam biztos benne, hogy nekem való. És megint győztek a megérzéseim.
Az egyik Könyvmoly írta a fórumunkon, hogy megfilmesítették és BAFTA díjat kapott (legjobb női alakítás) - ami valóban rangos és számomra is meggyőző díj (ellentétben mondjuk az Oscar-ral...). Úgyhogy úgy döntöttem a filmet ez miatt megnézem.

Nagyon vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Egyrészt, mint alkotás rendben volt - múlt és jelen futottak párhuzamosan a vásznon, a színészek jók voltak, meggyőző, jól megrendezett produkció volt. Azt, hogy mint adaptáció milyen volt nem tudom megítélni, de feltételezem, hogy jó lehet az előbbiek miatt. Ami viszont nagyon nem tetszett az maga a téma. Pontosabban a háttértörténet, ami 125 milliomodszorra is Auschwitz.. Ami nem lenne baj, ha valami új megvilágításban mutatná be a dolgokat, de itt nem erről volt szó.


Egy 15 éves fiú, Michael és egy 36 éves nő, Hanna kapcsolatáról, szerelméről (?) szól a film. Véletlenül botlanak egymásba és titkos viszonyba kezdenek. A fiú feljár a nő lakására, ahol legfőbb szórakozásuk.....illetve a második, hogy a fiú a nő kérésére felolvas neki. Számtalan könyvet a világirodalomból. Aztán egy szép napon a nő csomagol és eltűnik. Mindez 1958-ban, Németországban. Sok évvel később a fiú egy tárgyalóteremben látja újra egykori kedvesét.

Többet nem árulok el a történetről. Csak annyit, hogy eléggé felhúztam magam rajta. Egyrészt mert nem teljesen értem, hogy mit akart az írója bemutatni,.. A sírig tartó szerelmet? Az emberi gyarlóságot? A szánalmat? A hiúságot? Az emberi butaságot, primitívséget? A kegyetlenséget? Vagy mit? Pont ezeket így együtt? Nekem főleg az utolsó kettő volt sokkoló a a sztoriban, épp ezért nem gondolok vissza szívesen erre a történetre. Állítólag "azt mutatja be, hogyan tud egyik generáció megbirkózni egy másik bűneivel" - nem tudom, nekem ez nem jött elég erősen át...

Az viszont tény, hogy a színészek nagyon jól játszottak. Kate Winsletet legszívesebben jól megtéptem volna, annyira egyszerű, hideg, érzéketlen és buta volt. De ez azt jelenti, hogy jól játszott:-) A fiút alakító srác szintén. A felnőtt korában a fiút alakító Ralph Fiennes viszont elég középszerűen alakított.

Bár hozzáértők halálra dícsérik, én nem tudok elszakadni a film által közvetített alapérzésektől, és összességében nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Elolvasni ezek után pedig nem szeretném a könyvet.



2/09/2009

Ellen Rimbauer naplója

Bejegyezte: szeee |

Nem hittem volna, hogy valaha ennyit fogok foglalkozni egy kísértetsztorival...(pirulás ezerrel) Miután elolvastam a könyvet, persze vad google-zásba kezdtem, képeket és infókat keresve a házról és magáról a történetről. Persze millióféle variációt találtam, miszerint az épület igenis létezik, a napló valódi és ennek az ellenkezője is... Én úgy döntöttem, hogy annak hiszek, hogy a napló nem valódi, egy Ridley Pearson nevű személy írta Joyce Reardon álnéven, az épület pedig ezek szerint nem létezik Seattle-ben a Spring Streeten, minden erre utaló kép csak Photoshop. A filmet (Rose Red ill. Ellen Rimbauer naplója) a Thornewood kastélyban forgatták, állítólag ez a kastély adott alapot eleve az egész sztorinak, mert állítólag ott is szellemek tanyáznak. Ezen a ponton már csak azt nem értem, hogy ha ez a kastély ihlette a sztorit és itt is forgatták, akkor miért nem nevezik nevén a filmekben, naplóban, az sokkal nagyobb szenzáció lenne. Na, mind1. Ezen a ponton túl már tényleg nem akarok vele foglalkozni...

Mindenesetre nagyon jól ki van találva ez a mítosz, hiszen foglalkoznak vele, még az olyan irodalmilag elvetemültek is, mint én....(megint pirulás ezerrel)

Na, szóval a naplón és a zavaros háttéren felbuzdulva khm... megszereztem a filmet és meg is néztem. Nem lett volna szabad. Mert nagyon gyenge. Az még annyira nem zavart, hogy valószínűleg technikai ill. anyagi okok miatt a történet jónéhány momentumát megváltoztatták, az viszont nagyon, hogy szerintem nem volt teljesen világos a történet (legalábbis ha nem olvastam volna a naplót, szerintem marhára nem értettem volna, hogy mi van...). Nem tetszett, hogy nem kapott elég hangsúlyt maga a ház, pedig lett volna mit mutogatni rajta kívül-belül: a Thornwood kastély lélegzetelállító. Az meg pláne nem, hogy a ház szellemét, lelkét, annyira gyéren ábrázolták, hogy az már szégyen. Néha elsuhant valami fekete árny valami morgás kíséretében, azt' ennyi.... Szóval gagyi volt.

Ami tetszett: a főszereplők megválasztása és játékuk. Szerinem mind Ellen, mind John, mind Szukena szerepére nagyon jól választották ki a színészeket. Lisa Brenner (Ellen) nagyon elragadó és nagyon hasonlónak képzeltem el a könyv alapján. És tényleg jól is játszott (legalább is ami a forgatókönyv szerint számára megmaradt a szerepből, azt jól hozta. Mert sajnálatos, hogy azok a részek kimaradtak, amikor az őrület határán áll és a lánya eltűnésekor is írhattak volna neki kicsit kétségbeesettebb és nem ilyen belenyugvó viselkedést...) A Johnt játszó Steven Brand is nagyon rendben volt, az az igazi nők kedvence fickó, de van már a kinézetében is valami perverz...;-) A Szukenát alakító sötétbörű színésznő pedig valóban különleges szépség, remek választás volt.
Egyszóval a külsőségek tetszettek a filmben, maga az egész rendezés, forgatókönyv viszont rém gyenge volt.