ADAPTÁCIÓK

Általunk olvasott könyvek filmes, színpadi vagy más módon történt adaptálásának véleményezései. :)

12/26/2008

Eszter hagyatéka

Bejegyezte: szeee |

Megmondom őszintén nem olvastam még semmit Máraitól, valahogy nem volt hangulatom hozzá. Vagy nem dícsérte még senki annyira, hogy felkeltette volna az érdeklődésemet... Ezt a filmet is csak azért néztem meg, mert bemutató alapján azt gondoltam, hogy jó lehet. Pedig csak óvatosan közelítek a magyar filmekhez - bár az utóbbi időben sikerült meglepnie egy-kettőnek, szerencsére. Ez a film is meglepett.

Végig fenntartotta az érdeklődésemet ugyanis - ami nem egyszerű, főleg ha filmről van szó. Másrészt pedig a szerkezete lepett meg, amiről majd később ejtek szót, először néhány szó a történetről:
Eszter vénlány, aki egy idős rokonával, Nunuval él a Balaton-felvidéken egy régi, nagy házban, ami szülei öröksége. Jó húsz évvel ezelőtt volt egy nagy szerelme, Lajos, aki végül nővérét vette el. Eszter azóta egyedül él, nem ment férjhez. Lajos elképesztően nagy szélhámos, mindenkitől kisebb-nagyobb összegeket, tárgyakat kér kölcsön, amit persze soha nem ad meg. Eszter családját is kegyetlenül meglopja, átveri... Eszter számára mégis van benne valami megkapó, ami miatt nem tudja feledni. 20 év után Lajos táviratot küld, hogy újra meglátogatja őket. Eszterben kicsit újraélednek a régi érzések, bár van benne kíváncsiság és harag is, de érdeklődve fogadja Lajost és társaságát. Nunu pedig a végzetet látja Lajos visszatérésében.

Röviden ennyi a történet. Várakozásomon felüli a film. Tetszett a feszített hangulat, hiszen egyetlen nap történetét meséli el nekünk az író: a megérkezéstől Lajos távozásáig egyre fokozódik a feszültség, várjuk, hogy mikor "robban" a történet, mikor böki ki végre Lajos, hogy miért is jött. Persze ez főleg Eszter számára érdekes, hiszen ő van annyira naiv, hogy talán még mindig valami másban reménykedik. Viszont apró utalásokból a néző előtt már világos, hogy Lajosnak Eszterék házára fáj a foga.

Tetszett továbbá, hogy a történet - főleg a második fele - néhány nagymonológból áll össze. Eszter, Éva (Lajos lánya) ill. Lajos monológjaiból, akik ezekben mondják el érzéseiket. Ezekből kerekedik ki számunkra a teljes sztori. Tetszett a narráció is, Eszter hangja, ahogyan tulajdonképpen papírra vetve meséli el a történteket. És meg kell mondjam, valahol tetszett Eszter végtelenül tiszta és naiv, erkölcsös jelleme is, bár nem lennék a helyében, az biztos.
Nagy-Kálózy Eszter nagyon jól játszotta druszáját, Törőcsik Mari is remekelt szokása szerint. Viszont Cserhalmiról (Lajos) nem tudtam eldönteni, hogy túljátssza-e a karaktert, vagy az valóban kissé túl van húzva a regényben is.

Elvarázsolt tehát a film az érzelmekkel, erkölcsi mélységével, lassú, de feszes tempójával. Nem beszélve a gyönyörű képekről a Balatonról, a házról, szőlőről.
Meglepően kellemes élmény volt, na. (bár a Porton eléggé megoszlanak róla a vélemények, én a dicsőitők táborába tartozom...:))

Nálam kb. 8,5/10.

(Rávett a film, hogy olvassak Máraitól valamit. Nekem a film alapján az a benyomásom, hogy hasonló lehet Szabó Magdához - régi, tiszta, erkölcsös, bűnös emberekről ír gyönyörűen - remélem...:-))

11/26/2008

Alkonyat

Bejegyezte: Borostyán |

Jó hírrel szolgálhatok!

A Summit Entertainment és Catherine Hardwicke kitűnő munkát végzett!
Vágtak belőle itt és ott, adtak hozzá ezt meg azt, de mégis azt a történetet láthattuk, amit olvashattunk.

Kitaláltátok? Igen! Ott voltam a premier előtti vetítésen! Köszönet érte Katona Ildikónak! :P

De mielőtt megírnám véleményem a filmről egy kicsit húzni foglak titeket (legyen ez az előjáték :P) és mesélek a háttértörténetről.

Mint azt már megírtam a könyvet 2005-ben adták ki először az Egyesült Államokban. Hollywoodnak beépített radarjai vannak a sikerkönyvek felé, és nem túl meglepő módon az Alkonyatra is igen hamar felfigyeltek. A licitversenyből a Summit Entertainment került ki győztesen. Ne lepődjetek meg, ha nem ismerős a nevük, nem reklámozzák agyon magukat, és eddig csupán az oldal pályán mozogtak betársulva más nagy cégekhez, de kis részben olyan filmeken is segédkeztek, mint a Híd Terabithia földjére, a Babel – Brad Pittel és Cate Blanchettel – az Amerikai Pite, a Szerelem a Kolera idején, vagy a Parfüm. Az Alkonyatban már nagyobb részt vállaltak, és nem akartak elkapkodni semmit.

Először is rendezőt választottak Catherine Hardwicke személyében. Olyan tini filmek fűződnek a nevéhez, mint az itthon is bemutatott Tizenhárom vagy az idehaza már kevésbé bemutatott (vagy mondjuk ki, hogy egyáltalán nem?) Lords of Dogtown. Forgatókönyvírónak Melissa Rosenberget kérték fel, aki a Ste up című film szövegkönyvét is írta.

Eleinte szó volt róla, hogy az eredeti Forksban fognak forgatni, de végül Washington állam helyett mégis Oregon mellett döntöttek. (Azért nem kell sajnálni a várost annyira, mert így is elöntik őket a turisták, meggyőződésem, hogy több a turista lélekszám, mint az őslakos)

Aztán jöhetett a színészek válogatása. A rajongók a várakozás idejében megkreálták saját stáblistájukat. Rengeteg, rajongó által készített videót lehet megtekinteni a youtubeon Voltak köztük érdekes elméletek is meg kell hagyni. Ha valaki kíváncsi rájuk és bírja idegekkel, akkor írja be a youtube keresőbe: my cast twilight. Én személy szerint egy választással szimpatizáltam volna a legjobban, mert Bellát teljesen úgy képzeltem el, ahogy Danielle Panabaker kinéz. (A Shark sorozatban láthatjátok, mint Stark lányát - képen jobbra).

Végül 2007 novemberében kihirdették, hogy Kristen Stewart játssza majd Bellát, aki fiatal kora ellenére nem ma kezdte a filmes szakmát. Tehát ő volt az első név, akit nyilvánosságra hoztak. (Emlékeztek a Pánikszobára Jodie Fosterrel? Kristen játszotta a lányát).

2007 decemberében nyilvánosságra hozták azt a hírt is, amely kulcskérdést jelentett a rajongók többségének körében, nevezetesen annak a színésznek a nevét, aki Edwardot játssza majd. Robert Pattison nevét nem fogadta osztatlan örömmámor, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. Mondhatni, már az ő fenekén sincs tojáshéj, a Harry Potter negyedik részében például, ő volt Cedric Diggory.

Aztán jöttek szép sorban a többiek is, és 2008 februárjában megkezdődött a forgatás. Mondanom sem kell a rajongók képesek voltak órákat is elautókázni a forgatási helyszínekre, csak hogy egy pillanatra láthassák legalább a stábtagokat. (Elsősorban persze Pattisont.)

Az írónő hosszabb ideig jelen lehetett a forgatáson, ahol kérdésekre válaszolt, ha valami nem volt egyértelmű, és tanácsokkal látta el a színészeket. (A negyedik könyv akkor még nem jelent meg, így a történet végét még homály fedte). A rendező nagy nehezen rábeszélte az írónőt, hogy egy kb. 3 másodperces jelenetet bevállaljon, így egy pillanatra maga Stephenie Meyer is feltűnik a mozivásznon. (Kiszúrtam ám segítség nélkül. Na jó azért kaptam bal lengőbordába egy jól irányzott döfést is, hátha mégsem, köszönet érte életem párjának :P)

Áprilisban befejezték a forgatást és megkezdődtek a vágások. Hogy csigázzák a jónépet (hisz minél tovább fenntartják a kíváncsiságot és az izgalmat, annál biztosabb, hogy bevonul a néző a moziba) hamarjában összedobtak egy egész jelenetet, ami elég kezdetlegesre sikerült (akárcsak a Vissza a jövőben Doc makettjei…. :P) Aztán jöttek az újságcikkek, az interjúk, az első előzetes, a második előzetes, a filmzene piacra dobása és végül a premier.



A filmről

Na, eleget dumáltam félre, jöjjön a lényeg! Ritkán jövök ki egy adaptált filmről elégedetten a moziból, de mindezt most mosolyogva tettem meg, mert TETSZETT!

Kezdem a színészekkel: Robert P.-ben kellmesen csalódtam, a szemöldök összevonáson kívül másra is képes és (szerintem) tényleg jól játszott. Kristen Stewartot én nagyon csípem, és a film 95%-ban nagyon jól játszott, de voltak gyengébb jelenetei is. (A végén a kórházi ágyban például). A Charliet alakító színész szerepénél fogva nem sokat szólt bele a dolgokba, de klasszul játszotta a magának való apafigurát, aki nem mellékesen a filmes verzióban igen vicces! Carlisle-lal még most sem voltam kibékülve. A színész játékával nincsen kérem semmi bajom, csak a kinézetével. Színészi alakítása tökéletesen elhiteti, hogy ő a főnök, rá hallgatnak az emberek, na de ahogy kinéz….. Rosszpont a sminkesnek! Esme. A könyvben az ő figurája állt a legtávolabb tőle, de a filmen nagyon megkedveltem. Rosalie és Emmett, ahogy a (nagy) könyvben meg vagyon írva, semmi hiba. Alice és Jasper…. Alicenek itt még nem sok szerepe volt, várnunk kell a következő részre. Jasper, Jasper…. Újabb bazi nagy fekete pont a sminkesnek. Nem tudom neki milyen az elképzelése a jóképű férfiakról (isteni kinézetű vámpírokról), de valami hibádzik nála az fix.

Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy a film VICCES! Igen, így van, még a könyvnél is humorosabb. Elég sokszor nevetett az egész nézőtér, és nem csak a nőnemű egyedek a fiúk/férfiak is kivették a hangos mosolyból a részüket.

Akciójelenetek: nnnnnna eggggen. Nem sok van benne, a végén a harc és…. Tulajdonképpen ennyi. De a könyvben sincs ez másképp. Így ha már ez az egy adatik meg a koreográfusnak, akkor lehetett volna kicsit kreatívabb is. Kicsit kusza volt ez a jelenet.

SPOILER ON!
A könyvben a sorrend: James csapdába csalja Bellát és bántalmazza, aki erre eszméletét veszti. Edward megjelenik, Emmettel és Jasperrel együtt kicsinálják a piros szeműt, majd kiviszik és elégetik. Nem bírnak Bella vére közelében lenni, hisz nem kívánják kísérteni a s sorsot. Ezzel szemben: James csapádba csalja Bellát és bántalmazza, Bella nem ájul el de megjelenik Edward. Megjelennek a többiek is. Emmett, Jasper ÉS ALICE kicsinálják a piros szeműt. Jamest odabent égetik el a teremben, Bella vére kicsit sem zavarja őket.
Ez nem tetszett. Nem logikus.


SPOILER OFF!

Kisebb bakik voltak még: Amikor Bella és Edward a Jeeppel az erdőben menekül, felkapcsolt reflektorral teszik mindezt. Miért? Edward tutira jól lát a sötétben.

Egyszer csicseregték a madarak, hogy pórfelvételre hívták vissza a színészeket, mert az eredeti verzió végén nem volt benne Jacob Black. De mikor sejthető volt, hogy a New Moonnal is végigcsinálják a vásári cirkuszt, akkor felvették még a könyvben is szereplő jelentet. (Amikor Billy lefizette Jacobot, hogy beszéljen Bellával). Ez szerintem tutira igaz, mert: ebben a bizonyos jelenetben nincs kardigán Bellán, teljesen szabadon vannak a vállai pedig odakint vannak. Aztán jön egy snitt és Voilá: máris rajta van!

Amit hiányoltam: ALICE és CARLISLE története! Semmi sem maradt belőle. Nyomokban sem.

A vége: Az valami fergetegesen ütősre sikerült! Már csak a folytatjuk felirat hiányzott!

A zene: SZUPER! Azok a részletek alapján amit előre hallottam belőle, azt hittem helyenként túl nyálas máskor meg túl fülsértő lesz (Ahogy apám szokta mondani: Jeeee, Jeeee, Jeeee! Bakkkkeeeeecskeeee) de erről szó sincs. Észrevétlenül simul a történetbe.

Konkluzió: Amit elvettek pótolták mással. Amiket hiányoltam, itthon jutottak eszembe tulajdonképpen. Amíg tart a film nem törődik az ember ilyenekkel, mert végig leköti a mozgókép. Az egésznek az atmoszférája, a lendülete ötöst érdemel. Egyértelmű, a DVD-nek majd a polcomon a helye. Mennyit is kell mostanában várni a megjelenésre? Úgy 4-5 hónapot?





Ui: Köszönet kedvesemnek, hogy első kérésemre bevállalta, hogy megnézi velem a filmet. (Végülis, neki is tetszett) És külön köszönöm neki a technikai információt, miszerint a könyvben szereplő Volvo és a filmben látható nem ugyanaz. A filmes Edward egy modernebbet kapott, mondhatni zsír újat! :P

Borostyán, 2008. november 26.

10/13/2008

A másik Boleyn lány

Bejegyezte: szeee |

Nem olvastam még a könyvet, amiből a film készült, de akik olvasták, azok szerint nagyon jó, így kíváncsian ültem le nézni a filmet. Igaz, láttam már a régebben készült változatot, de arra számítottam, hogy kapok valami pluszt ezzel a feldolgozással. Hát sajnálattal kell mondanom, hogy nem kaptam. Persze Natalie Portman hozta a formáját, elképesztően jól játszotta Boleyn Annát, sőt Scarlett Johansson is a húgát. Bár ez utóbbi színésznő érzésem szerint eléggé beleragadt a szende "szűz" szerepben, legalábbis azon filmek alapján, amikben láttam (Elveszett jelentés, Leány gyöngy fülbevalóval). Mondjuk kíváncsi lettem volna rá Mária helyett Boleyn Anna szerepében...

A történetet nem mesélem el, max. annyit róla, hogy VIII. Henrik nőiről szól: az egyik felesége, Boleyn Anna mellett az ő testvéréről, Máriáról, aki szintén feküdt a királyi ágyban, sőt törvénytelen fiút is szült neki, csak ez nem köztudott.

A Henriket játszó Eric Bana szinte mellékszereplő volt, és ennek megfelelően is alakított, kb. 0 szinten. Ami nagyon zavart a filmben, az az, hogy ez egy viszonylag szövevényes, hosszú történet, elég sok fordulattal és az idő szűkössége miatt olyan volt az egész, mintha egy vázlatot látnék a sztoriról... Egy sorozat formájában jobban el tudnám képzelni ezt a történetet.

Ezenkívül (ez persze nem a rendezés vagy a szereplők hibája) nem tetszett ez az elképesztő ármánykodás, cselszövés, taktikázás, ami akkoriban az angol király udvarában folyt, kb. hányni tudnék az ilyen viselkedéstől, szóval maga a téma is rátett egy lapáttal, hogy nem igazán jött be a film.

10/10/2008

Elfújta a szél

Bejegyezte: Borostyán |

Először is hadd kérjek elnézést, hogy bőbeszédű lettem, de úgy érzem ez a film megér annyit, hogy eljárjanak ujjaim a billenytűeten.

Margaret Mitchell világhírű regényének alapján készült filmet, nem volt olyan egyszerű elkészíteni, mint azt elsőre gondolnánk. Rengeteg aggodalom, könny, keserűség és vita árán született meg az a mű, amely történelmet írt mind bevételi rekordok, mind pedig Oscar-díjak terén. Millióan látták vagy látni fogják. Technicolor filmre készült, amelyen az én generációm esetleg sokat mosolyog a digitális technika korában, de ha az ember restaurálva tekinti meg bizony elámul és élvezettel néz meg minden filmkockát, melyet a szeme felfogni képes.

A könyvről már írtam, és az írónőről is, hát most lássuk a filmet.

Összehasonlítás a könyvvel:

Ritkán vagyok elégedett egy adaptációval. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül, sokszor jövünk ki fejcsóválva egy-egy várva várt film után a moziból. Megint csalódtam! felkiáltással közöljük, hogy ezt (is) jól elszúrták, a karaktereket nem ilyennek képzeltük és kimaradt belőle ez meg az, meg amaz.

Az Elfújta a szél nem ilyen. A változtatások és kivágások szükségesek és eredményesek voltak. Néhány kivétellel nem tudok csupán megbarátkozni:

- Scarlettnek a könyvben két gyermeke is születik még a kis Bonnie érkezése előtt. Egy kisfiú Charlestól: Wade és egy kislány Kennedytől: Ella. Nem értem miért ne lehetett volna benne hagyni a filmben, talán túl sok időt vett volna el a magyarázat?
- Mikor felnőtt fejjel megnéztem a filmet volt egy dolog, ami nem hagyott nyugodni: amíg Scarlett Atlantában élt ki vigyázott a birtokra? Hisz húgaira nem számíthatott, és a történet szerint nem talált megbízható embert, akkor ki? Aki tudné szeretné annak elárulom: A háború végén véletlenül kiköt náluk egy nagyon beteg katona, akit a nők meggyógyítanak és szeretettel fogadnak. Will Benteen jóságos fiatalember, aki minden szó nélkül megért mindenkit és szeretetteljes támaszt képes nyújtani nekik. De nem csak azt, hisz ragyogóan ért a földműveléshez és a kereskedéshez is. Szorgalmas és kitartó és ami a legfontosabb, mindig hálával tekint az O’Hara lányokra és Melaniera. Scarlett maximálisan megbízik benne és őrá hagyja Tara ügyeit.
- Mi lett Scarlett húgaival? – A könyvben erre is megadatik a válasz: Carreen apácának megy, Suellen pedig Will Benteen felesége lett, ők igazgatják Tarát.

Mindezektől eltekintve azt kell mondanom jó munkát végeztek. Nem változtatnám meg.


A forgatás:

A könyvet 1936-ban adták ki, de már nem sokkal a megjelenés előtt felfigyelt rá valaki. Egy bizonyos Katherine Brown nevű hölgynek aki David O. Selznicnek dolgozott volt. A nő feladata volt, hogy felhívja Selznic figyelmét olyan művekre, amelyekből sikeres filmet lehet forgatni, és ő ezt ez esetben is megtette. Selznic azonban pesszimista volt és elutasította a vételt, mondván az írónőt senki sem ismeri és őrültség lenne annyi pénzt kiadni érte. A szóban forgó hölgy egy testvércégnek is felajánlotta a vételt, akik hajlottak volna rá, de ezek után a filmes mogul meggondolta magát és 50 000 USD-t ajánlott a könyv jogaiért. Így is történt, a könyv megjelenésének hetében (1936 június vége) már meg is vették. (A forgatókönyv első verziója azonban csak 1937 február végére készült el.)

Először a rendező személye tűnt biztosnak, George Cukort kérték fel, aki gőzerővel bele is kezdett a főszereplők válogatásába. Persze a legtöbben Scarlett O’Hara és Rhett Butler életre keltőire voltak kíváncsiak. Szavazásokat is indítottak a lakosság körében, ki kit látna szívesen a főhősök szerepében. Rhett Butler személyét illetően egyöntetű volt a „nép akarata”: Clark Gable és senki más. Akkoriban a színészek nem voltak függetlenek, akik maguk dönthettek arról, hogy melyik stúdiónak dolgozzanak. Egy bizonyos stúdió dönthetett mind az idejükkel mind a munkájukkal. Nem volt kívétel Gable sem, aki a Metro Goldwyn Myer egyik vezető színésze volt. Még a forgatásokig sem jutottak, máris rengeteg pénz folyt el az előkészületekre. Selznic lassan elbizonytalanodott. Az MGM felajánlotta, hogy megveszi a jogokat tőle és az eddigi kiadásokat is fedezi, de Selznic nemet mondott. Hosszas tárgyalások után, két ajánlat közül is választhatott: A Warner Brothers felajánlotta Bette Davist (aki már játszott déli szerepet nem sokkal azelőtt) és Errol Flynnt, na meg egy rakás pénzt. Az MGM sem adta fel, odaígérték Clark Gable-t és 1,2 millió USD-t. Cserébe a haszon felét kérték 7 éven át. Végül az MGM lett a befutó és aláírták a szerződést.


Az alkotók azonban teljesen tanácstalanok voltak Scarlett szerepét illetően, hiszen teljes joggal érezték, ha nem találják meg a megfelelő Scarlettet fuccs lesz a filmnek. Így aztán országos meghallgatásokat hirdettek, amire bárki jelentkezhetett. Végül is 32 színésznő került el odáig, hogy próbafelvételt készítsenek vele. Paulette Goddard (Charlie Chaplin egyik szerelme) játéka nagyon megtetszett az alkotóknak, így két évnyi keresgélés és próbafelvételek után úgy tűnt végre megkötik a szerződést.


Csakhogy Selznic végül mégsem őt választotta, hanem Goddard szomszédját, aki kedvesét Laurence Oliviert kísérte el kaliforniai útjára. Vivien Leigh 1938 Karácsonyának első napján tudta meg, hogy övé lett a szerep, 1939 januárban pedig végre megkezdődhetett a forgatás. Voltak azonban hangos ellenzői a választásnak, közülük is egy bizonyos Miss Hopper volt a leghangosabb. Vivien Leigh angol volt, és arcátlanságnak találta, hogy amerikai lányok milliói közül egy külföldit választottak a szerepre. Milliókat próbált rávenni a film bojkottjára…. eredménytelenül. A déliek így reagáltak: „Még egy angol lány is ezerszer jobb, mint egy yankee!”

És hogy jól választottak-e? Íme néhány próbafelvétel: http://www.youtube.com/watch?v=6xmfLHXiAhA&feature=related
Nem csodálom, hogy hosszan tanakodtak Goddard és Leigh között, de én személy szerint úgy érzem, jól döntöttek. Érdemes kettejük játékát megnézni, a többiek meg hát… a futottak még kategória teljes joggal.

Ashley szerepét Leslie Howardra osztották, aki akkor 46 éves volt. (Én nem ilyennek képzeltem a fiatal Ashleyt, de ez még az elviselhető kategória – a szerk.) A könyvet sosem olvasta el, és a többi szereplő szövegét sem tanulmányozta. Eljátszotta amit el kellett, és azzal annyi volt. Melanie szerepét a csodálatos Olivia De Havilland kapta, nem kevésbé kalandos módon. (Annyira tökéletesnek tartom. Nem is tudnám mással elképzelni :P – a szerk.) A színésznő akkor a Warner Brothers alkalmazásában állt, akik nem igen akarták elengedni a forgatásra Havilland női fortélyhoz folyamodott: Jack Warner feleségét kérte meg, hogy segítsen neki és beszéljen a férjével ez ügyben. A nő mellette állt és sikeresen megtette, amire kérte, így megkaphatta a szerepet.


Aztán ott volt még a fekete színészek kérdése is. A fekete közösség a könyvet több helyen is sértőnek vélte, így a „nigger” szót teljesen törölték a filmből és a regényben feltűnő Ku-Klux-Klantól is megváltak. Ne felejtsük el, a film abban a korban készült, amikor még nagyon is emlékeztek a rabszolgaságra.

Miután ezeket a problémákat megoldották, hátra volt még a forgatókönyv kérdése: nagy gondot okozott a több mint 1000 oldalas könyv „bepaszírozása” egy játékidőbe. Az első forgatókönyv alapján a film kb. 5,5 órásra nyúlt volna. Így vágni kellett és vágni aztán megint vágni. A sok átalakítás ellenére még 15 oldallal több lett. Hamarosan belátták, hogy a hagyományos 90-100 percbe sehogyan sem fognak beleférni.

Selznic a forgatások alatt többször is összeveszett a forgatókönyvön barátjával George Cukorral, aki határozottan kijelentette, hogy az iromány egy rakás **** és nem hajlandó a nevét adni hozzá. Végül távozott a forgatásról és átadta a stafétabotot Victor Flemingnek, aki akkoriban az Óz a nagy varázsló forgatásán dolgozott. Az MGM még az Óz befejezése előtt átadta Fleminget az Elfújta a szélnek. Fleming keményebb ember volt, mint cukor és határozottabban volt képes tárgyalni a makacs és akaratos Selznic-kel. Igaz, a női főszereplők – főleg Vivien Leigh – meg Cukort sírták vissza, aki sokkal jobban, kedvesebben tudott bánni velük. Fleming egyetértett Cukorral a forgatókönyv minőségét illetően, így Selznic kénytelen volt belátni, hogy át kell azt dolgozni. A forgatás 17 napra leállt, majd gőzerővel újra indult. A színészeket kegyetlenül meghajtották, de a legjobban Leigh szenvedte meg a munkát, hisz a jelenetek 99%-ában szerepelnie kellett.

Hosszas csatározások, viták, kétségbeesések, egy rendezőcsere, 3 millió dollár költőpénz és 125
forgatási nap után a kamerák végre leálltak, a színészek megpihentek. A vágó munkák azonnal megkezdődtek, de mivel nem volt végleges forgatókönyv Selznic maga intézte a vágást. 4 hónap alatt akarták megcsinálni (ma ugyanez a munka hasonló mennyiségű filmszalagnál 1 évet venne igénybe) ezért az utolsó hetekben napi 23 órát dolgoztak, az emberek sorban dőltek ki a kialvatlanság miatt.

Még nem volt teljesen kész minden, de kezdtek aggódni a fogadtatás miatt. Így próbavetítéshez folyamodtak. A sajtó teljes kizárása mellett döntöttek, de ez már akkoriban is szinte lehetetlen volt. Úgy oldották
meg a kérdést, hogy a csapatból csupán öt ember lett beavatva a helyszínbe és az időbe. Még maga az aktuális mozi sem tudott róla. 2 órányi autózást követően megálltak a Riverside-i Fox mozi előtt, ahol éppen előadás ment. Beszéltek a mozi vezetőjével és elmondták neki, náluk van az Elfújta a szél, és szeretnék ha az ő közönségük tesztelné. Az igazgató magán kívül az örömtől természetesen igent mondott. A közönségtől elnézést kértek, hogy nem adják le az eredeti műsort, majd közölték velük, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részük, egy még be nem mutatott filmet nézhetnek meg, ami jóval hosszabb a tervezettnél és nem mondhatják el mi az. Kaptak egy kis időt, hogy hazatelefonáljanak, hogy késni fognak. Az ajtókat aztán bezárták senki sem mehetett be vagy ki, és már kezdődött is a film. Amikor még a cím előtt megjelent Margaret Mitchell neve a vásznon tömegováció harsant fel, és hosszú percekig nem is lehetett hallani semmit. A később kitöltött kérdőívekből egyértelművé vált: a film siker lesz.
De további munkálatokra volt még szükség: Vivien Leight visszahívták pótfelvételre és a zene sem volt még kész. Selznic Max Steinert akarta,
aki többek között már több Fred Astaire film zenéjét is szerezte rá pedig várni kellett. Érdemes volt, a filmzene történelem egyik legismertebb zenéjét szerezte, bárki hallja felismeri.
És hogy ne legyen továbbra sem olyan könnyű a filmesek dolga, slusszpoénként a cenzorok is beleszóltak. A film végén elhangzik az a bizonyos híres mondat Rhett Butlertől: „Frankly my dear, I don’t give a damn!” (Őszintén szólva teszek rá!). A cenczorok utálták, és a cseréjét követelték. Selznic alaposan utánakutatott, a „damn” szónak, és kiállt amellett, miszerint az értelmező szótárak is egyértelműen azt állítják nem vulgáris szóról van szó, csupán kissé érdes kifejezésről. Hossza csatározások után megkapta az engedélyt.

A díszbemutatót végül december 15-re tűzték ki, helyszínül pedig Atlantát választották, a Dél egyik nagy városát, ahol maga a könyv nagy része is játszódik. Az ünnepség3!!! Napig tartott a városban. Díszvendégként jelentek meg a polgárháború idején harcoló még élő szürke egyenruhások.

Margareth Mitchell a film vége után ezt nyilatkozta: „Gondolom megértik, hogy ez a film érzelmileg felkavart. Szívettépő volt és gondolom, nem csak az én zsebkendőm csuromvizes. De most Mr. David Selznicről szeretnék szólni. Ő az, akin mindenki poénkodott: Megvárjuk amíg Shirley Temple felnő, ő majd eljátssza Scarlettet. Hadd dicsérjem Mr. Selznic bátorságát, konokságát és elszántságát, hogy nem szólt amíg meg nem találta a megfelelő szereplőket bárki bármit mondott is. Gondolom mindenki egyetért velem: tökéletes a szereposztás.”

1940 január 20-án tartották meg az Oscar-díj átadást, amelyen az Elfújta a szél hatalmasat aratott:

W. Menzies – a színek használatáért
H. Kern és J. Newcom – legjobb vágás
E. Haller és R. Rennaham – legjobb operatőri munka
L. Wheeler – legjobb díszlet
Sydney Howard – legjobb adaptációs forgatókönyv (ő sajnos már nem volt az élők sorában)
Victor Fleming – legjobb rendezés
Hattie McDaniel – legjobb női mellékszereplő (az első fekete színész, aki Oscar díjat kapott.)
Vivien Leigh – legjobb színésznő
David O. Selznic - legjobb filmért járó díj
David O. Selznic – Irving Thalberg életműdíj

A film mai értékre átszámítva több, mint 2 milliárd dollár hasznot hozott eddig a folyamatos újraforgalmazásokkal.

1961-ben a polgárháború kitörésének 100-dik évfordulóján a stáb tagjai újra összejöttek Atlantában. Sajnos nem lehetett már ott mindegyikük:
Leslie Howard egy titkos brit küldetés során zuhant le repülőgépével 1943-ban, Margareth Mitchell 1949-ben halt meg egy autós baleset során, Clark Gable pedig 1960-ban húnyt el egy szívroham következtében.

Majdnem 70 évvel a bemutató után teljes restauráción esett át a film. Gondos kezek és okos számítógépprogramok javítottak ki minden egyes kis karcolást, megnyúlást és kopást kockáról-kockára. Érzékeny fülek és kitartó munka tisztította meg a hangszalagokat és választották szét a hangsávokat, hogy a XXI. századi filmrajongók 5.1-ben halhassák a már 65 éves hanghatásokat.

Ajánlom mindenkinek.




Ui: Ha valakit esetleg Mariettába (Georgia) vezetne az útja akkor lehetősége nyílhat arra, hogy megtekintse a Scarlett on the Squere névre keresztelt Elfújta a szél múzeumot, ahol például a filmben viselt kosztümök közül jó pár megtekinthető.
Ui2: Nemrégiben egy olyan szines videofelvétel látott napvilágot, amely betekintést enged a kulisszák mögé. Azokból az időkből ez nagyon ritka.

8/04/2008

A Jane Austen könyvklub

Bejegyezte: szeee |

Bár a könyvet nem olvastam, de ez a film azért adaptáció, ezért szerintem helye van itt. Annál is inkább, mert egy könyvklubról szól...:-)

Szóval tegnap megnéztem ezt a filmet, amiről Nima blogjában olvastam. Minden érdekel ugyanis, amiben könyvről, olvasásról, könyvtárról, könyvklubról van szó....:-)
Kellemesen csalódtam a filmben, egész jó volt. Ahhoz képest, hogy filmek terén is, ugyanúgy mint könyvek terén, egyre finnyásabb vagyok és inkább a különlegességeket szeretem.

Na, szóval a filmben összeverődik egy 6 fős kis társaság, amiből 5 fő persze nő és megalapítják ezt a könyvklubot. Minden hónapban Jane Austen 1-1 regényét elemzik közösen. Ráadásul az a vicces a dologban, hogy minden könyvnek van egy "gazdája", és egész véletlenül mindenki azt a könyvet kapja, aminek a tartalma véletlenül éppen illik az ő élethelyzetére. Mindenesetre sok szó esik a filmben a kapcsolatokról, meglepő módon hallottam olyat, amire azt mondtam, hogy jé, ez nem is olyan hülyeség, ez még sosem jutott eszembe.... Ilyesmit nem is vártam a filmtől.
Szóval érdemes megnézni - sokat várni tőle azonban nem szabad, könnyű, nyári, nőcis film.
(bár a vége lehetett volna kevésbé hálivúdi hepiendes....)
Számomra meglepő módon még az imdb-n is elég magas pontszámot kapott a film.

Ja, és persze könyv alapján készült a film, bár magyarul nem jelent meg.

És nem kis érdeme a filmnek, hogy sikerült rávenni magam, hogy olvassak egy kis Austent. Eddig valahogy nem bírtam rászánni magam, mert ősrégi leányregénynek gondoltam a könyveit, de most nem tartom kizártnak, hogy vannak benne "okosságok" is, főleg az emberi kapcsolatokról.
Első körben a A mansfieldi kastélyt és a Meggyőző érveket néztem ki magamnak, bár a Büszkeség és balítélet is tetszik a tartalma alapján.

Hogy az értékelés se maradjon el: